2010-ben immár ötödik alkalommal került megrendezésre az athéni IUF (International Ultramarathon Festival). Harmadik éve veszek rész a versenyen, így van már némi rálátásom a rendezvényre.
2003-ban rendezték meg utolsó alkalommal a hagyományos Sri Chinmoy Ultra Trió versenyt New York-ban. A versenyt 700 (1.126,5 km) - 1.000 (1.609,3 km) - 1.300 (2.092,15 km) mérföldes távokon írták ki. 1996-ban aratott 1.000 mérföldes sikeremmel én voltam az első futó aki, mindhárom versenyen győzött. Példaértékű volt a futás szervezése. Az ellátás pazar volt, gyakorlatilag 24 órán át meleg étel, hideg-meleg ital állt a futók rendelkezésére. A futópályába be volt építve egy fedett frissítőpont, ahol a futók pillanatok alatt kiszolgálhatták magukat, készíthettek maguknak többfajta gyümölcsteát, kávét. Az egy mérföldes kört Wards Island-on jelölték ki East Harlem magasságában. A helyszínről pazar kilátás nyílt Manhattan-re.
Gyakorlatilag ennek a versenynek a hiánypótlására született az athéni IUF. Mindennek természetesen nagyon kell örülni, mert az ultrafutás többnapos ágában viszonylag kevés versenyt rendeznek. A hatnapos, illetve 48 órás versenyek száma az utóbbi években növekvő tendenciát mutat. Costas Baxevanis az 1.000 mérföldes futóverseny technikai értekezletén jelentette be, hogy 2011-ben 3.100 mérföldes versenyszámot is terveznek.
Az örömbe sajnos némi üröm is keveredik. Pont az a két pontja a leggyengébb a versenynek, amiben a legerősebbnek kellene lennie.
- A pályák kijelölése és a futófelület minősége nem megfelelő.
Állítom ezt annak ellenére is, hogy több kiemelkedő eredmény is született az elmúlt években, elsősorban Wolfgang Schwerk-nek köszönhetően.
A 2009-es pályáról már írtam. Az 1.000 mérföldre kijelölt pályában volt 2 db 180 fokos forduló és a pályának közel 40%-án az aszfalt rücskös,
töredezett, betonnal jól-rosszul javított, hiányos és néhány helyen kátyús volt. A mértéke nem túl nagy, de több száz km lefutása után fáradt és adott esetben sérült lábbal sok felesleges fájdalmat és problémát okoz a futóknak.
- A verseny közbeni étkezés, frissítés színvonala erősen közepes. A helyszínen néhány alkalommal készítettek ételt a futóknak (szuvlakit), egyébként egy ételszállító cég
hozott ebédre és vacsorára egy-egy adag ételt a futóknak, illetve annak aki előfizetett rá. Általában főtt krumplit, főtt tésztát, rizst, pizzát és néhányszor rakott zöldségeket, főzeléket hoztak. Akinek kevés volt, vagy nem ízlett annak sajnos nem volt más lehetősége, mint az asztalra kitett dolgokkal pótolnia, kiegészítenie. Reggelire sonkás-sajtos szendvicsket készítettek.
Sok futó panaszkodott nekem és Mártinak is, hogy éheznek. A 600 eurós nevezési díjért bizony mindenki ennél azért többre számított. Mivel mi sejtettük, hogy nem lesz jobb a helyzet mint 2008-ban és 2009-ben volt, ezért alaposan felpakoltunk élelmiszerből. Vittünk egy mini konyhát, amivel Márti főleg az ezres futóknak nagyon sok plusz ételt készített. Főtt tésztából, sült krumpliból, levesekből, bundás kenyérből, főtt tojásból szinte mindig jutott mindenkinek egy-egy adag.
Az egyik szponzora a versenynek a Coca Cola volt és az általuk biztosított Powerade végig biztosított volt a Coca Cola-t viszont vizezték és a tiszta víz is csupán csapvíz volt.
Amennyiben a szervezők találnak egy jobb helyszínt és a frissítést is megoldják helyben készített ételekkel, akkor lesz jövője a többnapos számoknak. Én nagyon drukkolok nekik, mert tudom magamról és más futóktól, hogy keresik a versenyzési, megmérettetési lehetőséget és sok nehézséget elviselnek.
Azt, hogy csak naponta két órán át van meleg víz és sokan vagyunk elhelyezve egy teremben, feledtetné ha szuper lenne a pálya és jó lenne az ellátás.
